Talán furcsán hangzik ez a kérdés, de tegyük fel magunknak…. és gondolkodjunk el rajta.
Vagy ha valaki úgy jobban szereti, meditáljunk a címben feltett kérdésen kicsit. Segítségképp néhány szempont:
- Hogyan szoktunk reagálni gyermekeink mondásaira, tetteire?
- Vannak analógiák a reakcióinkat illetően?
- Milyen szokásainkra, berögződéseinkre mutatott rá gyermekünk legutóbb?
- Szeretnénk ezeken változtatni?
Sokszor halljuk, hogy a gyermekeink tükröt mutatnak nekünk, vagy kicsit magunkat is látjuk bennük kicsiben. Ez bizony nem mindig kellemes. De tényleg erről van szó? Vagy más is áll a háttérben?
Reakcióinkkal kapcsolatban feltehetünk magunknak kérdéseket is, úgy mint:
- Ugyanígy reagálnék, ha egy barátom tenné, mondaná mindezt?
- Hogy érezném magam, ha valaki ezt mondaná nekem/ezt tenné velem?
- Mit tennék, ha valaki kényszerítene engem valamire beleegyezésem vagy tájékoztatásom nélkül?
Ezek a kérdések kemény felismeréseket hozhatnak. Persze nem mindegyik vonatkozik mindenkire, de ha úgy érzed valamelyik megszólít, azon jó egy kicsit elmerengeni.
Nézzük meg gyermekeink aspektusából is a dolgokat néha. Sokat segít a megértésben, kapcsolatunk kiegyensúlyozásában.
És persze a fő dolog mindig, hogy mindezt tegyük hatalmas SZERETETTEL.
